Hullámzik a hangulatom. A gondolatok jönnek-mennek, és ahogy telnek az évek, egyre jobban látom, miért történik ez. Lehet, hogy csupán keveset aludtam, vagy a sűrűbb napok miatt felgyűlt bennem a fáradtság. Mégis, hogyan lehetséges az, hogy a külső világban semmi sem változik egyetlen hét alatt, mégis ugyanazok a gondolatok, amik a múltkor fel sem tűntek, … Olvass tovább
Epiktétosz a Kézikönyvecske 45. fejezetében egy nagyon egyszerű, mégis kíméletlen tükröt tart elénk: ha valaki gyorsan mosakszik, ne mondjuk rá, hogy rosszul cselekszik – mondjuk inkább csak azt, hogy gyorsan. Ha valaki sok bort iszik, ne nevezzük rögtön helytelennek, hanem mondjuk pusztán annyit: sokat iszik. Mielőtt megismernénk a másik valódi szándékát vagy a hátteret, honnan … Olvass tovább
Mindig kedveltem Ryan Holiday könyveit, mert a sztoikus filozófiát nem elvont elméletként kezeli, hanem hús-vér történelmi sorsokon keresztül hozza le a mindennapokba. A korábbi köteteiben a sztoikus gondolkodásmód alapjait járta körül (Az akadály maga az út, Az ego az ellenség, Az egyensúly a kulcs). Mostani sorozatában pedig a sztoicizmus négy kardinális erényét veszi sorra: a … Olvass tovább
Biztosan te is találkoztál már olyan helyzettel, amikor valaki egy egyszerű gondolatot olyan nyakatekert körmondatokkal, idegen kifejezésekkel és szakzsargonnal adott elő, hogy a végén senki sem értette a lényeget. Ilyenkor hajlamosak vagyunk magunkban keresni a hibát, pedig a bonyolultság mögött legtöbbször nem mélység, hanem bizonytalanság vagy státuszkeresés húzódik meg. Ez a játszma egyáltalán nem új … Olvass tovább
Évekkel ezelőtt hallottam egy mondatot, ami mélyen beleégett az emlékezetembe: „Szemet szemért, és az egész világ megvakul.” — Mahatma Gandhi Akkoriban még egyáltalán nem foglalkoztam filozófiával vagy önismerettel, de ez a gondolat annyira megállított, hogy azonnal utána kellett néznem az eredetének. Az évek során sokféleképpen fordult meg a fejemben. Volt időszak, amikor – ha teljesen … Olvass tovább
A napokban elgondolkodtam azon, mi lenne, ha valamiért elveszíteném az állásomat. Programozó vagyok, erre tanultam, és gyakorlatilag a teljes felnőtt életemet a képernyő előtt töltöttem kódot írva. Elsőre persze bevillant a természetes félelem, a család fenntartásának felelőssége. De ahogy továbbgondoltam a helyzetet, megkérdeztem magamtól: ha most kellene újrakezdenem, vajon újra programozó lennék? Tényleg ezt akarom … Olvass tovább
