Muszáj mindenkinek megjavulnia?

A művészi illusztráció három embert ábrázol: egy izmos férfit, akire pénz záporozik, egy tanácstalan fiatalembert a középpontban, és egy nyugodtan olvasó férfit a könyvespolc mellett.

Olvastam valahol az alábbi idézetet: „Aki a vagyonára büszke, annak nincs vagyona; aki az erejére büszke, annak nincs ereje; és aki a tudására büszke, az nem tud semmit.” Első pillantásra mélynek és elgondolkodtatónak tűnik. De ha megállsz egy percre, és a józan eszeddel végiggondolod, rögtön kibukik belőle az ellentmondás. A valóság ennél jóval árnyaltabb: lehet, … Olvass tovább

Az elhamarkodott reakciók ára – és a kivárás nyugalma

Fekete-fehér metszet stílusú illusztráció egy férfiról, aki egy szikla szélén állva nézi a távolban tomboló vihart, villámlást és az esőt.

Hullámzik a hangulatom. A gondolatok jönnek-mennek, és ahogy telnek az évek, egyre jobban látom, miért történik ez. Lehet, hogy csupán keveset aludtam, vagy a sűrűbb napok miatt felgyűlt bennem a fáradtság. Mégis, hogyan lehetséges az, hogy a külső világban semmi sem változik egyetlen hét alatt, mégis ugyanazok a gondolatok, amik a múltkor fel sem tűntek, … Olvass tovább

Miért kár vitatkozni a múlttal? – A jelen felelőssége és a régi sebek elengedése

Fekete-fehér illusztráció egy fiatalabb és egy idősebb férfival, akik kézen fogva haladnak egy erdei úton; az idősebb férfi egy világító lámpást tart a kezében

Hányszor kapjuk magunkat azon, hogy a nap közepén váratlanul elénk tolakszik egy évekkel ezelőtti emlék? Egy kínos szituáció, amit a mai fejünkkel visszanézve már egyértelműen a saját akkori butaságunk vagy éretlenségünk idézett elő. Ilyenkor reflexből felsóhajtunk: „Jaj, Istenem, ezt miért kellett?” Máskor egy régi, igazságtalannak megélt helyzet bukkan fel, és az agyunk azonnal elkezdi újrajátszani … Olvass tovább

Epiktétosz útmutatása – Lásd a dolgokat olyannak, amilyenek

Fekete-fehér illusztráció egy irodai jelenetről: egy férfi ül a pultnál egy nyugodt viselkedésű nővel szemben, miközben képzeletében a nőt dühösen kiabáló, rámutató alakként látja egy gondolatbuborékban.

Epiktétosz a Kézikönyvecske 45. fejezetében egy nagyon egyszerű, mégis kíméletlen tükröt tart elénk: ha valaki gyorsan mosakszik, ne mondjuk rá, hogy rosszul cselekszik – mondjuk inkább csak azt, hogy gyorsan. Ha valaki sok bort iszik, ne nevezzük rögtön helytelennek, hanem mondjuk pusztán annyit: sokat iszik. Mielőtt megismernénk a másik valódi szándékát vagy a hátteret, honnan … Olvass tovább

A velünk született természet térképe – Hogyan ismerd fel, miben vagy igazán jó?

Fametszet stílusú illusztráció: egy páncélos lovag, egy tekercseket tartó utazó, egy műhelyben dolgozó mesterember és egy fa alatt olvasó idős bölcs

Egy korábbi írásomban már meséltem arról, hogyan indult az én felnőtt utam. Ha visszanézek a tizennyolc éves önmagamra, egy dolgot biztosan tudok: alapvetően későn érő típus voltam. Minden évekkel később kezdett el igazán foglalkoztatni, mint a velem egykorúakat. Amikor eljött az érettségi ideje, még csak azon kaptam fel a fejem, hogy fogalmam sincs, mit kellene … Olvass tovább

A belső feszültség nem vészhelyzet – Miért árt, ha azonnal meg akarod oldani?

Fekete-fehér illusztráció, amelyen egy férfi mozdulatlanul ül egy széken, miközben mögötte egy áttetsző, gyötrődő alak látható, aki a fejét fogja és egy telefon felé nyúl a sötét, örvénylő háttér előtt.

Ismerős az a pillanat, amikor hirtelen beüt valami váratlan dolog, amire nincs azonnali válaszod vagy megoldásod? Egy nehéz ügyintézés, egy elakadás a munkában, vagy egy olyan helyzet, ahol hirtelen teljesen tehetetlennek érzed magad. Ilyenkor az emberi agy hajlamos azonnal vészüzemmódba kapcsolni. Úgy tekint a kellemetlen testi állapotra, mint egy hibára a gépezetben, amit azonnal el … Olvass tovább