Miért kár vitatkozni a múlttal? – A jelen felelőssége és a régi sebek elengedése

Fekete-fehér illusztráció egy fiatalabb és egy idősebb férfival, akik kézen fogva haladnak egy erdei úton; az idősebb férfi egy világító lámpást tart a kezében

Hányszor kapjuk magunkat azon, hogy a nap közepén váratlanul elénk tolakszik egy évekkel ezelőtti emlék? Egy kínos szituáció, amit a mai fejünkkel visszanézve már egyértelműen a saját akkori butaságunk vagy éretlenségünk idézett elő. Ilyenkor reflexből felsóhajtunk: „Jaj, Istenem, ezt miért kellett?” Máskor egy régi, igazságtalannak megélt helyzet bukkan fel, és az agyunk azonnal elkezdi újrajátszani … Olvass tovább

A generált bűntudat mechanizmusa – Az önfejlesztés egyik legnagyobb csapdája

Fekete-fehér, grafikusszerű illusztráció egy földalatti metróállomásról: a téglaboltozatos peron előterében egy magába roskadt, kabátos férfi sétál, míg a háttérben egy hegedűs zenész játszik a nyitott hegedűtokja mellett egy várakozó szerelvény közelében.

Az ember minél jobban elmélyed az önfejlesztésben, annál inkább azt látja: a csapból is a tudatosság és a jelenlét gyakorlása folyik. Különösen a kortársabb szerzőknél és az interneten fellelhető motivátoroknál figyelhető meg az a minta, hogy vesznek egy kétségtelenül érdekes, látványos történetet, és abból azonnal egy univerzális, mindenkire kötelező erkölcsi tanulságot faragnak. A gond ezzel … Olvass tovább

A velünk született természet térképe – Hogyan ismerd fel, miben vagy igazán jó?

Fametszet stílusú illusztráció: egy páncélos lovag, egy tekercseket tartó utazó, egy műhelyben dolgozó mesterember és egy fa alatt olvasó idős bölcs

Egy korábbi írásomban már meséltem arról, hogyan indult az én felnőtt utam. Ha visszanézek a tizennyolc éves önmagamra, egy dolgot biztosan tudok: alapvetően későn érő típus voltam. Minden évekkel később kezdett el igazán foglalkoztatni, mint a velem egykorúakat. Amikor eljött az érettségi ideje, még csak azon kaptam fel a fejem, hogy fogalmam sincs, mit kellene … Olvass tovább

Mégis mondj igent az életre! – A hozzáállás mint az utolsó szabadságunk

Viktor E. Frankl: Mégis mondj igent az életre! című könyvének borítója, amelyen a szerző látható egy szögesdrót kerítés előtt.

Amikor először vettem kézbe Viktor E. Frankl kötetét, nem a történelmi borzalmak iránti kíváncsiság vezetett. Akkoriban már számos könyvet elolvastam az elme működéséről, és a mindennapjaimban leginkább a sztoikus filozófia gyakorlati eszközei segítettek eligazodni. Azért kerestem ezt a könyvet, mert sok jót hallottam róla: tudni akartam, mit taníthat még nekem önmagamról egy olyan nézőpont, amely … Olvass tovább

Válaszd a megfelelőt, ne a tökéleteset!

Egy kisfiú hátulról ábrázolt alakja, aki két különböző irányba mutató útjelző tábla előtt áll; a bal oldali táblán hegyek, a jobb oldalin egy kanyargó folyó rajza látható.

Miért olyan nehéz döntést hozni bizonyos élethelyzetekben? Sőt, sokszor már az is rendkívüli dolognak tűnik, ha egyáltalán dűlőre tudunk jutni, vagy ha merünk választani a lehetőségek közül. Szerintem van egy mélyen gyökerező, rossz beidegződésünk. Azt hisszük, hogy a döntések arra valók, hogy végleg felszámolják a gondjainkat – hogy egyetlen elhatározással kevesebb bajunk maradjon az életben. … Olvass tovább

Szemet szemért, és az egész világ megvakul – Miért legyél különb, amikor igazságtalanság ér?

Fametszet stílusú illusztráció egy védő, világító buborékban álló emberi alakról a viharos, villámló külvilág közepén, amely a belső nyugalmat és a tudatos reakciót szimbolizálja.

Évekkel ezelőtt hallottam egy mondatot, ami mélyen beleégett az emlékezetembe: „Szemet szemért, és az egész világ megvakul.” — Mahatma Gandhi Akkoriban még egyáltalán nem foglalkoztam filozófiával vagy önismerettel, de ez a gondolat annyira megállított, hogy azonnal utána kellett néznem az eredetének. Az évek során sokféleképpen fordult meg a fejemben. Volt időszak, amikor – ha teljesen … Olvass tovább