Muszáj mindenkinek megjavulnia?

A művészi illusztráció három embert ábrázol: egy izmos férfit, akire pénz záporozik, egy tanácstalan fiatalembert a középpontban, és egy nyugodtan olvasó férfit a könyvespolc mellett.

Olvastam valahol az alábbi idézetet: „Aki a vagyonára büszke, annak nincs vagyona; aki az erejére büszke, annak nincs ereje; és aki a tudására büszke, az nem tud semmit.” Első pillantásra mélynek és elgondolkodtatónak tűnik. De ha megállsz egy percre, és a józan eszeddel végiggondolod, rögtön kibukik belőle az ellentmondás. A valóság ennél jóval árnyaltabb: lehet, … Olvass tovább

Az elhamarkodott reakciók ára – és a kivárás nyugalma

Fekete-fehér metszet stílusú illusztráció egy férfiról, aki egy szikla szélén állva nézi a távolban tomboló vihart, villámlást és az esőt.

Hullámzik a hangulatom. A gondolatok jönnek-mennek, és ahogy telnek az évek, egyre jobban látom, miért történik ez. Lehet, hogy csupán keveset aludtam, vagy a sűrűbb napok miatt felgyűlt bennem a fáradtság. Mégis, hogyan lehetséges az, hogy a külső világban semmi sem változik egyetlen hét alatt, mégis ugyanazok a gondolatok, amik a múltkor fel sem tűntek, … Olvass tovább

A generált bűntudat mechanizmusa – Az önfejlesztés egyik legnagyobb csapdája

Fekete-fehér, grafikusszerű illusztráció egy földalatti metróállomásról: a téglaboltozatos peron előterében egy magába roskadt, kabátos férfi sétál, míg a háttérben egy hegedűs zenész játszik a nyitott hegedűtokja mellett egy várakozó szerelvény közelében.

Az ember minél jobban elmélyed az önfejlesztésben, annál inkább azt látja: a csapból is a tudatosság és a jelenlét gyakorlása folyik. Különösen a kortársabb szerzőknél és az interneten fellelhető motivátoroknál figyelhető meg az a minta, hogy vesznek egy kétségtelenül érdekes, látványos történetet, és abból azonnal egy univerzális, mindenkire kötelező erkölcsi tanulságot faragnak. A gond ezzel … Olvass tovább

Epiktétosz útmutatása – Lásd a dolgokat olyannak, amilyenek

Fekete-fehér illusztráció egy irodai jelenetről: egy férfi ül a pultnál egy nyugodt viselkedésű nővel szemben, miközben képzeletében a nőt dühösen kiabáló, rámutató alakként látja egy gondolatbuborékban.

Epiktétosz a Kézikönyvecske 45. fejezetében egy nagyon egyszerű, mégis kíméletlen tükröt tart elénk: ha valaki gyorsan mosakszik, ne mondjuk rá, hogy rosszul cselekszik – mondjuk inkább csak azt, hogy gyorsan. Ha valaki sok bort iszik, ne nevezzük rögtön helytelennek, hanem mondjuk pusztán annyit: sokat iszik. Mielőtt megismernénk a másik valódi szándékát vagy a hátteret, honnan … Olvass tovább

A belső feszültség nem vészhelyzet – Miért árt, ha azonnal meg akarod oldani?

Fekete-fehér illusztráció, amelyen egy férfi mozdulatlanul ül egy széken, miközben mögötte egy áttetsző, gyötrődő alak látható, aki a fejét fogja és egy telefon felé nyúl a sötét, örvénylő háttér előtt.

Ismerős az a pillanat, amikor hirtelen beüt valami váratlan dolog, amire nincs azonnali válaszod vagy megoldásod? Egy nehéz ügyintézés, egy elakadás a munkában, vagy egy olyan helyzet, ahol hirtelen teljesen tehetetlennek érzed magad. Ilyenkor az emberi agy hajlamos azonnal vészüzemmódba kapcsolni. Úgy tekint a kellemetlen testi állapotra, mint egy hibára a gépezetben, amit azonnal el … Olvass tovább

Mégis mondj igent az életre! – A hozzáállás mint az utolsó szabadságunk

Viktor E. Frankl: Mégis mondj igent az életre! című könyvének borítója, amelyen a szerző látható egy szögesdrót kerítés előtt.

Amikor először vettem kézbe Viktor E. Frankl kötetét, nem a történelmi borzalmak iránti kíváncsiság vezetett. Akkoriban már számos könyvet elolvastam az elme működéséről, és a mindennapjaimban leginkább a sztoikus filozófia gyakorlati eszközei segítettek eligazodni. Azért kerestem ezt a könyvet, mert sok jót hallottam róla: tudni akartam, mit taníthat még nekem önmagamról egy olyan nézőpont, amely … Olvass tovább