Muszáj mindenkinek megjavulnia?

A művészi illusztráció három embert ábrázol: egy izmos férfit, akire pénz záporozik, egy tanácstalan fiatalembert a középpontban, és egy nyugodtan olvasó férfit a könyvespolc mellett.

Olvastam valahol az alábbi idézetet: „Aki a vagyonára büszke, annak nincs vagyona; aki az erejére büszke, annak nincs ereje; és aki a tudására büszke, az nem tud semmit.” Első pillantásra mélynek és elgondolkodtatónak tűnik. De ha megállsz egy percre, és a józan eszeddel végiggondolod, rögtön kibukik belőle az ellentmondás. A valóság ennél jóval árnyaltabb: lehet, … Olvass tovább

Az elhamarkodott reakciók ára – és a kivárás nyugalma

Fekete-fehér metszet stílusú illusztráció egy férfiról, aki egy szikla szélén állva nézi a távolban tomboló vihart, villámlást és az esőt.

Hullámzik a hangulatom. A gondolatok jönnek-mennek, és ahogy telnek az évek, egyre jobban látom, miért történik ez. Lehet, hogy csupán keveset aludtam, vagy a sűrűbb napok miatt felgyűlt bennem a fáradtság. Mégis, hogyan lehetséges az, hogy a külső világban semmi sem változik egyetlen hét alatt, mégis ugyanazok a gondolatok, amik a múltkor fel sem tűntek, … Olvass tovább

1984 – Amikor a tartalom jó, de a stílus nem a tiéd

George Orwell 1984 című könyvének borítója fehér háttér előtt

Alapesetben ritkán nyúlok politikai regényekhez vagy társadalmi disztópiákhoz. A könyvek terén inkább azok a témák érdekelnek, amik a hétköznapi életről, a belső nyugalmról, az önfegyelemről vagy a mindennapi problémák megoldásáról szólnak. Mégis elindítottam George Orwell klasszikusát, az 1984-et hangoskönyv formájában. A döntés mögött nem irodalomtörténeti kíváncsiság állt, hanem a feldolgozás minősége és a szereposztás. Amikor … Olvass tovább

Miért kár vitatkozni a múlttal? – A jelen felelőssége és a régi sebek elengedése

Fekete-fehér illusztráció egy fiatalabb és egy idősebb férfival, akik kézen fogva haladnak egy erdei úton; az idősebb férfi egy világító lámpást tart a kezében

Hányszor kapjuk magunkat azon, hogy a nap közepén váratlanul elénk tolakszik egy évekkel ezelőtti emlék? Egy kínos szituáció, amit a mai fejünkkel visszanézve már egyértelműen a saját akkori butaságunk vagy éretlenségünk idézett elő. Ilyenkor reflexből felsóhajtunk: „Jaj, Istenem, ezt miért kellett?” Máskor egy régi, igazságtalannak megélt helyzet bukkan fel, és az agyunk azonnal elkezdi újrajátszani … Olvass tovább

A generált bűntudat mechanizmusa – Az önfejlesztés egyik legnagyobb csapdája

Fekete-fehér, grafikusszerű illusztráció egy földalatti metróállomásról: a téglaboltozatos peron előterében egy magába roskadt, kabátos férfi sétál, míg a háttérben egy hegedűs zenész játszik a nyitott hegedűtokja mellett egy várakozó szerelvény közelében.

Az ember minél jobban elmélyed az önfejlesztésben, annál inkább azt látja: a csapból is a tudatosság és a jelenlét gyakorlása folyik. Különösen a kortársabb szerzőknél és az interneten fellelhető motivátoroknál figyelhető meg az a minta, hogy vesznek egy kétségtelenül érdekes, látványos történetet, és abból azonnal egy univerzális, mindenkire kötelező erkölcsi tanulságot faragnak. A gond ezzel … Olvass tovább

Epiktétosz útmutatása – Lásd a dolgokat olyannak, amilyenek

Fekete-fehér illusztráció egy irodai jelenetről: egy férfi ül a pultnál egy nyugodt viselkedésű nővel szemben, miközben képzeletében a nőt dühösen kiabáló, rámutató alakként látja egy gondolatbuborékban.

Epiktétosz a Kézikönyvecske 45. fejezetében egy nagyon egyszerű, mégis kíméletlen tükröt tart elénk: ha valaki gyorsan mosakszik, ne mondjuk rá, hogy rosszul cselekszik – mondjuk inkább csak azt, hogy gyorsan. Ha valaki sok bort iszik, ne nevezzük rögtön helytelennek, hanem mondjuk pusztán annyit: sokat iszik. Mielőtt megismernénk a másik valódi szándékát vagy a hátteret, honnan … Olvass tovább