Hullámzik a hangulatom. A gondolatok jönnek-mennek, és ahogy telnek az évek, egyre jobban látom, miért történik ez. Lehet, hogy csupán keveset aludtam, vagy a sűrűbb napok miatt felgyűlt bennem a fáradtság. Mégis, hogyan lehetséges az, hogy a külső világban semmi sem változik egyetlen hét alatt, mégis ugyanazok a gondolatok, amik a múltkor fel sem tűntek, … Olvass tovább
Hányszor kapjuk magunkat azon, hogy a nap közepén váratlanul elénk tolakszik egy évekkel ezelőtti emlék? Egy kínos szituáció, amit a mai fejünkkel visszanézve már egyértelműen a saját akkori butaságunk vagy éretlenségünk idézett elő. Ilyenkor reflexből felsóhajtunk: „Jaj, Istenem, ezt miért kellett?” Máskor egy régi, igazságtalannak megélt helyzet bukkan fel, és az agyunk azonnal elkezdi újrajátszani … Olvass tovább
Epiktétosz a Kézikönyvecske 45. fejezetében egy nagyon egyszerű, mégis kíméletlen tükröt tart elénk: ha valaki gyorsan mosakszik, ne mondjuk rá, hogy rosszul cselekszik – mondjuk inkább csak azt, hogy gyorsan. Ha valaki sok bort iszik, ne nevezzük rögtön helytelennek, hanem mondjuk pusztán annyit: sokat iszik. Mielőtt megismernénk a másik valódi szándékát vagy a hátteret, honnan … Olvass tovább
Ismerős az a pillanat, amikor hirtelen beüt valami váratlan dolog, amire nincs azonnali válaszod vagy megoldásod? Egy nehéz ügyintézés, egy elakadás a munkában, vagy egy olyan helyzet, ahol hirtelen teljesen tehetetlennek érzed magad. Ilyenkor az emberi agy hajlamos azonnal vészüzemmódba kapcsolni. Úgy tekint a kellemetlen testi állapotra, mint egy hibára a gépezetben, amit azonnal el … Olvass tovább
