Több könyvet is olvastam már a sztoicizmus témájában, és egy idő után azt vettem észre, hogy a tisztán elméleti alapokkal foglalkozó kötetek kezdenek kissé ismétlődővé válni. Olyan olvasmányt kerestem, amely több gyakorlati példán keresztül mutatja be, hogyan tarthatjuk jobban kézben az érzéseinket és gondolatainkat a mindennapokban a sztoikus filozófia segítségével.
Donald Robertson könyvére esett a választásom, aki maga is gyakorló kognitív viselkedésterapeuta (CBT) és sztoicizmus-kutató. A szerző egy rendkívül érdekes megközelítést választott: Marcus Aurelius – az utolsó nagy és sikeres római császár – élettörténetén és az Elmélkedések című művén keresztül mutatja be a filozófia gyakorlati alkalmazását, kiegészítve mindezt a saját terápiás szakterületének tudásával. Kiderül ugyanis, hogy sokkal mélyebb a kapcsolat a sztoicizmus és a kognitív viselkedésterápia között, mint azt elsőre gondolnánk.
A könyv felépítése és lényege
Amíg ezt a könyvet nem olvastam, Marcus Aureliusról csak felszínes ismereteim voltak – filmekből vagy más sztoikus írásokból felcsipegetett részletek formájában. Ez a kötet viszont pontos képet ad a korszakról és arról a rideg világról, amelyben uralkodnia kellett. Olvasás közben végig az járt a fejemben, hogy mekkora szerencsénk van, amiért nem egy ilyen korban kell élnünk, és nem olyan mindennapi veszélyekkel kell megküzdenünk, mint az akkori embereknek.
A kognitív viselkedésterápiás szál hatalmas hozzáadott értéket képvisel a könyvben. Segített megérteni olyan sztoikus tételeket és lélektani mechanizmusokat, amelyek működését magamtól csak hosszas, különálló kutatások árán tudtam volna átlátni.
Mit jelentett nekem ez az olvasmány?
A könyv legmegrázóbb és egyben leginkább elgondolkodtató része a császár személyes teherbírása volt. Marcus több gyermekét is eltemette – a való életben már egyetlen gyermek elvesztése is elviselhetetlen sorscsapás, nemhogy hété. Emellett rengeteg valós, halálos ellenséggel nézett szembe. Mi a mai világban hajlamosak vagyunk könnyelműen rámondani emberekre, hogy az „ellenségeink”, holott gyakran csak mi látjuk így a helyzetet; Marcusnak ezzel szemben olyan hús-vér ellenfelei és árulói voltak, amilyenekkel mi szerencsére sosem találkozunk.
A könyv befejezése után számos olyan gyakorlati tanácsot és gondolatot jegyzeteltem ki, amelyeket időről időre újra előveszek, mert közvetlenül alkalmazható, működő mintát adnak a saját életem nehézségeire is.
Kinek ajánlom?
Ez a könyv neked való, ha szeretnél kézzelfogható, gyakorlati technikákat tanulni a belső feszültségek és érzelmek kezelésére, és mindezt szívesen fogadod egy valós történelmi élettörténetbe ágyazva. Akkor is hasznos lesz számodra, ha nyitott vagy arra, miként fonódik össze a modern pszichológia az ókori bölcselettel.
Nem gondolom, hogy ez a könyv mindenkinek való, hiszen Robertson a teljes mondanivalóját Marcus Aurelius alakjára építi fel – a megértéséhez és befogadásához elengedhetetlen egyfajta alapvető nyitottság a római történelem világa felé. Ha ez megvan, egy mély és azonnal használható útmutatót kapsz a kezedbe.
