William B. Irvine – aki egyébként filozófiaprofesszorként a sztoicizmus gyakorlati alkalmazását kutatja – „Útmutató a jó élethez” című könyve tökéletes választás azoknak, akik a lehető legegyszerűbben és lényegretörően szeretnének megismerkedni a sztoicizmussal. Szeretem a bonyolult, de érdekes dolgokat, viszont ha valami túl van bonyolítva, akkor az érdeklődésem sajnos hamar alábbhagy. Ilyen volt számomra Jordan B. Peterson „Mi, akik az istennel birkózunk” című könyve is. Ebben az esetben viszont az „Útmutató a jó élethez” üdítő kivétel: a sztoicizmus lényege a lehető leghétköznapibb módon tárul elénk.
A könyv felépítése
A könyv első része lényegretörően összefoglalja a sztoicizmus kialakulását. Ha olyan típusú ember vagy, akit érdekelnek a miértek, ebben a részben nemcsak értékes információkat kapsz, hanem nagyon jó alapot is ahhoz, hogy milyen irányban érdemes tovább kutatnod, és milyen könyveket érdemes beszerezned a jövőben az ismereteid elmélyítése érdekében.
A könyv második részében a sztoikusokra jellemző filozófiai technikák kerülnek bemutatásra – olyan módszergyűjtemények ezek, amelyeket a sztoikusok nagy sikerrel alkalmaznak az élet kihívásaival való megküzdés érdekében. Fontos megjegyeznem, hogy rengeteg az átfedés más filozófiai irányzatokkal is; lehet, hogy csak a körítés más, de a lényeg nagyon hasonló. Én személy szerint a buddhizmussal találtam több hasonlóságot is.
A könyv harmadik része olyan sztoikus tanácsok gyűjteménye, amelyek mankót adnak ahhoz, hogy a mindennapi érzelmi kihívásokat – például a haragot, gyászt, sértéseket, a személyes értékrendből fakadó nehézségeket vagy a halál gondolatát – sztoikus szemlélettel kezeljük.
A negyedik részben a sztoicizmus mai helyzete kerül górcső alá: minek köszönhető, hogy a sztoicizmus hanyatlásnak indult, majd ismét egyre nagyobb népszerűségnek örvend? Miből áll vajon a sztoicizmus gyakorlása a mai világban?
Mit jelentett nekem ez az olvasmány?
Nekem ez a könyv személy szerint hatalmas támaszt és iránymutatást adott a nehezebb időszakokban. Nem értek egyet minden könyvben leírt sztoikus gyakorlattal vagy tanáccsal, de ez nem is feltétlen elvárás. Úgy érdemes tekinteni rá, mint egy eszköztárra, amiből kiválaszthatjuk, hogy melyek azok a módszerek, amelyeket érdemes megfogadnunk, és melyek azok, amelyekkel nekünk nincs dolgunk.
Nem ez volt az első könyv, amit a sztoicizmus témájában olvastam, de mindenképpen az egyik legmeghatározóbb lett. Már négyszer elolvastam, és szerintem időről időre továbbra is forgatni fogom, mert értékes tudást hordoz magában. Amikor elhatároztam, hogy életmódot szeretnék váltani, hogy a lelki nehézségeimen könnyíthessek, ez a könyv olyan irányt mutatott, ami alapján tovább tudtam dolgozni magamon.
Kinek ajánlom?
Ez a könyv neked való, ha szeretnél megismerkedni a sztoicizmussal, de nem tudod, mivel kezdd. Garantáltan összefoglalja a legfontosabb alapokat, és az író olyan kiegészítő gondolatokkal szolgál, amelyek segítenek továbbgondolni az olvasottakat.
Akkor is neked való, ha már ismered a sztoicizmust, érdekesnek találod, de szeretnéd jobban megérteni a különböző sztoikus technikákat, amelyek a lelki egyensúly fenntartását segítik.
Ha csak érdekel a téma, és meg szeretnéd érteni, miről szól a sztoicizmus, arra is teljesen megfelel; nincs a könyvben semmi erőltetett nézőpont. Az író bemutatja a sztoicizmust és a saját kapcsolatát a filozófiával. Értékes könyv.