Alapesetben ritkán nyúlok politikai regényekhez vagy társadalmi disztópiákhoz. A könyvek terén inkább azok a témák érdekelnek, amik a hétköznapi életről, a belső nyugalmról, az önfegyelemről vagy a mindennapi problémák megoldásáról szólnak.
Mégis elindítottam George Orwell klasszikusát, az 1984-et hangoskönyv formájában.
A döntés mögött nem irodalomtörténeti kíváncsiság állt, hanem a feldolgozás minősége és a szereposztás. Amikor megláttam, hogy olyan színészek adják a hangjukat a produkcióhoz, mint Széles Tamás, Schneider Zoltán, Vida Péter és Crespo Rodrigo, azonnal felkeltette az érdeklődésemet. Az ilyen kaliberű orgánumok, a profi felolvasás és az aláfestő hangjáték azonnal eladták az anyagot. Jó példa volt ez arra is, hogy az ember hiába próbál tudatos lenni és megszűrni a bejövő ingereket, egy minőségi tálalás bármikor képes berántani a figyelmet.
Miről szól valójában a történet?
A regény világa a mindent látó, totális hatalomra épül. Óceániában a gondolatrendőrség, a folyamatosan figyelő teleképernyők és a „duplagondol” rendszere gondoskodik arról, hogy az egyénnek még a legbensőbb gondolatai se lehessenek a sajátjai. A múltat naponta újraírják a minisztériumokban, a nyelvet szándékosan leegyszerűsítik az újbeszéllel, az embereket pedig mesterségesen generált félelemmel és gyűlölettel tartják folyamatos készenlétben.
A cselekmény főhőse, Winston Smith ebben a rideg gépezetben próbál megőrizni egy apró morzsát a józan észből és a személyes szabadságból – mindhiába.
A hangoskönyvet végighallgatni a zseniális színészi munka miatt kifejezetten jó élmény volt. Nem volt unalmas, a karakterek megszólalása végig fenntartotta a figyelmemet, és a történet sodrása is lekötött.
A jó tartalom és a hiányzó kapaszkodó
A gondok ott kezdődtek, amikor közeledett a lezárás, és kezdett körvonalazódni, hová fut ki a történet. Nem arról van szó, hogy kötelezően hollywoodi happy endet vártam volna. El tudom fogadni, ha egy történetnek rossz a vége, és nincsenek benne feloldások. Mégis ott motoszkált bennem egy furcsa, kellemetlen érzés: rendben van, hogy ez a sorsa, de mit kezdjek ezzel a hétköznapokban?
Nem szeretem az ilyen típusú befejezéseket. Amikor a történet a végére ért és a hang elhallgatott, nem katarzist éreztem, hanem egy rideg, lehangoló pontot. Emiatt hirtelen olyan volt, mintha feleslegesen tettem volna bele az időt.
Első reflexből ilyenkor az ember hajlamos magában keresni a hibát: biztos velem van a baj, ha egy ilyen elismert mű nem ad semmi kézzelfoghatót.
A szerző célja és az én elvárásaim
Utána kellett olvasnom annak, miért született meg valójában ez a regény.
Orwell nem azért írta az 1984-et, hogy az olvasónak bármilyen belső kapaszkodót vagy lelki támaszt nyújtson. 1949-ben ez egy vészjelzés és egy politikai kiáltvány volt a diktatúrák, a sztálinizmus és a fasizmus ellen. Azt akarta kíméletlenül bemutatni, mi történik akkor, ha egy totalitárius hatalom teljesen bedarálja az egyéni józan észt, az igazságot és a szabadságot.
Azért nem találtam benne útmutatást a saját életemhez, mert a szerzőnek soha nem volt célja ezt adni. A könyv egy elméleti segélykiáltás a világnak, nem pedig segítség egy ember belső békéjéhez.
Nem rossz a könyv, csak nem az én világom
Fontos tisztázni: az 1984 egyáltalán nem rossz könyv. Sőt, a történet kidolgozott, a színészi felolvasás pedig kivételesen színvonalas volt, ami a helyén kezelve megállja a helyét.
A tanulság nekem sokkal inkább az, hogy ez a műfaj és ez a fajta lezárás egyszerűen nem nekem való.
Nem kell mindenhez kényszerből tapsolni csak azért, mert híres. Az életemnek ebben a szakaszában nem elméleti, sötét világokra van szükségem, hanem olyan gondolatokra, amik segítenek helytállni a családommal, csendben maradni egy nehezebb helyzetben, és este békében letenni a napot.
A tudatosság nem ott ér véget, hogy mit kezdesz el hallgatni, hanem ott, hogy utólag bűntudat nélkül ki mered mondani: ez jó volt, de nem az én utam.
Kinek ajánlom ezt a könyvet?
Az 1984 hangoskönyvként kifejezetten élvezetes és értékes élmény lehet mindazoknak, akik:
- szeretik a profi színészi hangjátékokat és az erős atmoszférájú adaptációkat;
- érdeklődnek a hatalmi gépezetek és a manipulatív rendszerek működése iránt;
- és nem zavarja őket a komor, feloldás nélküli végkifejlet, mert a társadalmi üzenetet keresik a műben.
Ha viszont olyan kötetet keresel, ami a mindennapi kihívásokhoz ad belső nyugalmat, gyakorlati eszköztárat vagy lelki kapaszkodót, ezt a könyvet nyugodtan kihagyhatod.
